HOGY MI IS A KÖZépPONT?
honlap nyitokepek 2019marc
Röviden: Önfenntartó szellemi, közösségi tér, alkotóműhely és adománybolt.
És kicsit hosszabban:
Egy tér, amely több dolognak is teret ad, több dolgot fog össze és kapcsol egy középpontba: 
- Elsősorban képvisel egy szellemiséget, mely természetesen közös szellemi munkában is megnyilvánul. Ezért e hely egyfajta szellemi műhely, vagyis: SZELLEMI TÉR.
Bővebben


FRISS HÍREK


k1Szeretettel ajánljuk elolvasásra a beszámoló, vagy inkább élménymegosztó és hálakifejező írást (Sáfrány Zsuzsától) az április 27-i fantasztikus napról és az azt megelőző dolgokról. A fényképalbumot itt, a videókat pedig a szöveg legvégén található linkeken nézhetitek meg. 

Történt, hogy jó pár hónapja a tanszer- és egyéb adományok gyűjtése kapcsán megismerkedtünk Réthy Rozival. Ő a kállói óvoda vezetője. Annak is érdekes története van, hogy hogyan vált azzá, és annak is, hogy mi hogyan találkoztunk, de ez a mostani esemény kapcsán nem olyan fontos. Inkább az a lényeg, hogy e nógrádi falu lakóinak jelentős része cigány származású. Roziék a sok probléma és csoda közben, amit itt megéltek és megélnek, azzal szembesültek, hogy közülük sokan már elfelejtették saját kultúrájuk valódi szokásait. (Ahogy sajnos igaz ez a magyar népszokásokkal is.) Gondoltak egyet, és úgy döntöttek, keresnek valakit, aki újratanítja számukra a csodás táncaikat, hagyományaikat. A gyerekek és a családok boldogan reagáltak erre. Az Urbán Verbunk nevű gödöllői tánccsoport pedig társként szegődött e remek ötlethez. Innen érkezett hozzájuk egy fiatal tanár - Bulyáki Zoltán -, akivel pár hónap alatt a kis csoport csodát tett. Mikor minderről hallottunk, úgy gondoltuk, klassz lenne, ha ezek a gyerekek egyszer Budapesten is bemutathatnák a tudományukat. A gondolatot tett követte, és neki is láttunk a szervezésnek. Még egy szép ötlet született időközben, hiszen van egy szintén Kállón élő lány (Pikács Natália), aki belső indíttatásra nem olyan rég, egyszer csak elkezdett rajzolni. Rozi úgy látta, hogy tehetséges, és a nehéz körülményei feldolgozására is jól tudja használni ezt az önkifejező módszert. Születésnapjára ezért azt kapta tőlük ajándékba, hogy beíratták egy jobb agyféltekés rajzolásos tanfolyamra. (Amire nem mert egyedül elmenni, így aztán most már Rozi is végzett jobb agyféltekés rajzolóvá vált...) Mi meg úgy gondoltuk, milyen jó lenne, ha a rajzai itt nálunk kiállításra kerülnének, ezzel is bíztatva őt.

Ezen előzmények után el is kezdtük a szervezést. Gyorsan ki is találtuk a programot. Délelőtt a gyerekek számára meglepetés hajózás a Dunán, majd séta a Margit-szigeten, ezután ebéd már bent a KÖZépPONT-ban. Aztán a kiállítás megnyitása, tánc, majd egy kisebb fogadás gyerekpezsgővel és tortával. Ezután ők hazautaznak, mi pedig visszaállítjuk a hely eredeti állapotát. 
Gyors egyeztetés következett, hogy ez jó-e így. Roziék igent mondtak, mi pedig kiküldtünk egy levelet azok számára, akikről azt gondoltuk, érdekelheti őket ez a dolog, illetve szívesen vennének részt a szervezésben, megvalósításban. Mivel a mi anyagi lehetőségeink szűkösek, így nem csak részvételi, főzési-sütési segítséget kértünk, hanem a BKV-jegyek megvásárlásához, a pezsgő- és egyéb alapanyagokhoz pénzbeli támogatást is. Nehéz szavakba öntenem, ami ezután történt! Pillanatok alatt összejött az az összeg, amire szükség volt, sőt nem csak annyi, hanem valamivel több is. Nagyon sokan azonnal reagáltak és felajánlották, hogy bármiben segítenek. Gergő pár nappal előbb Kállóra utazott, hogy a gyerekek megismerhessék. Kicsit rizikós volt az utolsó pillanatig, hogy hány gyereket engednek el a szüleik, de végül minden jól alakult és 15 gyermek jelent meg szombat reggel a busznál.

De a történet teljességéhez azért még sok más is hozzátartozik, így ne rohanjuk ennyire előre. Időközben derült ki, hogy előző nap lomtalanítás lesz nálunk. Ez kicsit bonyolította a helyzetet, hiszen az egész pincét ki kellett pakolnunk. Na, de mit nekünk egy ilyen közjáték. Erre is kértünk segítséget és kaptunk is. Néhány barátunkkal este kipakoltuk a sok lomot, mindeközben pedig ketten-hárman még a kiállítás képeit kereteztük, tettük fel a helyére. Az ebéd kapcsán is nagy volt a készülődés. Mivel fogalmunk sem volt, hogy kb. 30 emberre (ennyire számítottunk a közönséggel együtt, de a végén kb. 40-en lettünk! :) ) milyen adagokat kell vásárolni, ezért csütörtökön bementem a Jaromír nevű sörözőbe, ami nem messze van tőlünk, és barátaink vezetik, illetve dolgoznak ott. Segítséget kértem a szakácstól. Mindent el is mondott, összeállított. Majd másnap reggel ott várt a KÖZépPONT előtt, hogy ő tulajdonképpen szívesen eljönne segíteni és meg is csinálná a fasírtokat és levezényelné a főzést is. Mit lehet erre mondani?! Péntek reggel így aztán együtt elmentünk bevásárolni. Közben egyre jöttek a telefonok, üzenetek, hogy ki mit hoz, mit vásároljon, mit tud még tenni. Szombat reggel gyors szendvics készítés következett a gyerekek napközbeni kirándulásához, majd Gergő kiment a buszhoz fogadni őket és kísérőiket, majd elvinni őket a meglepetés hajókázásra. Egy barátunk pedig autóval elhozta a csomagjaikat, hogy ne kelljen cipelniük. Eközben bent már nagy sürgés-forgás kezdődött. Takarítás, pakolás, sütés-főzés. Sok segítő kéz csodákra képes! 101 db fasírt sült ki, ötféle saláta készült el, húsos és sajtos hidegtálak kíséretében. Volt, aki otthon készült és egybesült húst hozott, volt, aki tésztasalátát, volt, aki palacsintát sütött, volt, aki tortát. Akadt olyan, aki nem tudott maradni, de beugrott kicsit szeletelni, vagy épp néhány gyerekpezsgőt hozott. Ismét csak azt tudom mondani, nehéz szavakba ölteni azt, amit megélhettünk ismét.

k2Pár óra alatt előállt egy csodásan terített asztal, isteni falatokkal. Így aztán már teljes rendben és egy kis elcsendesedésben vártuk a gyerekeket, akik nagy megilletődöttséggel meg is érkeztek. Mint kiderült, azért nem ugyanez a megilletődöttség jellemezte már a kirándulás végét, de hát ez így is van rendjén. Az elmesélések alapján nagyon élvezték a hajóutat, de a legnagyobb csoda számukra a metró, a mozgólépcső és a Szabadság hídon való átkelés volt. Van köztük olyan gyermek, aki még nem járt Budapesten. Szóval jól sikerült a meglepetés is! Az ebéd elfogyasztása kissé nehezen indult, mert mint láttuk, tényleg nagyon meg voltak illetődve. Nem mertek szedni. Némi noszogatás és kínálás után aztán feloldódtak. Időközben megérkezett a tánctanáruk is. Ebéd után egy kis próba következett, majd Rozi megnyitotta a kiállítást és elindult a tánc. Egyszerűen nincs más szó rá, minthogy fantasztikus élmény! Elképesztően ügyesek a gyerekek! Úgy jár a lábuk és a kezük, hogy mindannyian csak lestünk! A képek és videók talán valamit át tudnak adni abból az élményből, amit mi élőben élhettünk meg. A gyerekek táncát Zoli, a tánctanár kommentálta is számunkra. Az egész kis műsor fergeteges volt, a szó legszorosabb értelmében. És aztán jöttünk mi! Mármint, hogy mi mindannyian, akik ott voltunk, beálltunk táncot tanulni. Inkább a kisebb, mint a nagyobb siker, ugyanakkor a tagadhatatlan lelkesedés és a nagyon jó hangulat jellemezte ezt a momentumot. Igazi táncházzá alakult a kis dobogónk. k4Eközben hátul egy kisebb csapat elkezdte előkészíteni a "fogadást". Előkerültek a gyerekpezsgők, kikerültek a torták, a sütik, a palacsinta és az egyéb sós finomságok. A táncház végén beinvitáltuk a gyerekeket a hátsó helyiségbe, ahol mindez várta őket. Pillanatok alatt cukrászdává alakultunk. Mindenhol ült egy gyerek, kezében egy tányér sütivel, gyerekpezsgővel. Majd elindult a süti csomagolás a lányok fülbevaló-, a fiúk nyakláncválogatós programja. Aztán egy kis megpihenés, majd az egyik lány kérésére, ismét közös tánc következett. Így aztán egy újabb fergeteges táncházzal zárult a program.

k3Szeretnék még egy nagyon fontos dologról szót ejteni. Ez pedig Nati képeinek a kiállítása. Nati egy csendes, visszahúzódó, nagyon tehetséges lány. Tizenöt éves. Igazán örömünkre szolgál, hogy megosztotta velünk rajzait és mi kiállíthattuk őket. Annak is nagyon örültünk, hogy végül személyesen is el tudott jönni. Úgy gondoljuk, érdemes bíztatni és segíteni őt abban, hogy továbbra is alkosson. Hálásak vagyunk, hogy megosztotta velünk képeit!

A gyerekek és kísérők távoztával összepakolás, majd egy kis baráti borozgatás után jól elfáradva, de tele csodás élménnyel indultunk el hazafelé.

Azt hiszem, az ilyen együttlétek, együttműködések, programok miatt érdemes ezt a helyet működtetni. Hála és köszönet van bennünk mindenki felé, aki bármilyen formában részt vett ebben a csodában. Köszönjük a gyerekeknek az ajándékot, amit nekünk adtak, Rozinak és kedves párjának, Attilának azt a munkát, amit végeznek nap mint nap Kállón, köszönjük Zolinak a táncot és tánctanítást, Natinak a rajzokat, a Hegyvidék újságírójának és fotósának, Kertész Dánielnek és Sárközy Györgynek a részvételt, a cikket és a képeket. És végül, de nem utolsó sorban, név szerint is szeretném megköszönni azoknak a részvételt, akik segítettek, illetve anyagilag támogatták ezt a csodás napot. (A nevek sorrendje nem jelez semmit, csupán így jutottatok eszembe J):

Tehát köszönet és hála Nektek, akik segítettetek, sütöttetek-főztetek, pakoltatok, hoztatok-vittetek, kiállítottatok stb.:

Schweickhardt Zsuzsa
Illés Gergely
Márton Kata
Tóth Ildi
Szalai Anna
Szakács Adrián
Varga Ági
Soós József (Bogyó) 
Palkó Ági
Fazekas Rozi
Henter Judit
Daphne Stieda
Kékesi Judit
Tőkés Maris
Szádvári Lídia
Murvai Niki
Szmeló Judit
Radvánszky Éva
Perczel Betti
Gonda Ági
Szabó Béla

És nagy-nagy köszönet számotokra is, akik anyagilag járultatok hozzá a programhoz:

Varga Ági
Varga Judit és párja, Dobrovolszky László
Fazekas Rozi
Novákovics András
Vollner Judit
Rétfalvi Judit
Szalai Anna
Tomor Edit
Csöllei Balázs
Perczel Betti
Lukács Krisztina
Tóth Ildikó
Kántor Kati

A videók (nézzétek meg, fantasztikusak!):

1. (hosszabb) videó 

2. videó - A kállói gyerekek össztánca

3. videó - Fiú szóló + össztánc

4. videó - Közös tánc: kállói gyerekek és a vendégek