HOGY MI IS A KÖZépPONT?
honlap nyitokepek 2019marc
Röviden: Önfenntartó szellemi, közösségi tér, alkotóműhely és adománybolt.
És kicsit hosszabban:
Egy tér, amely több dolognak is teret ad, több dolgot fog össze és kapcsol egy középpontba: 
- Elsősorban képvisel egy szellemiséget, mely természetesen közös szellemi munkában is megnyilvánul. Ezért e hely egyfajta szellemi műhely, vagyis: SZELLEMI TÉR.
Bővebben


FRISS HÍREK


muveszkarikaturak az adomanyboltbanMŰVÉSZKARIKATÚRÁK AZ ADOMÁNYBOLTBAN címmel jelent meg cikk Dobrovolszky Lászlóról és a KÖZépPONT-ban rendezett kiállításról a Hegyvidék című lapban. 

"Móricz és Karinthy, Liszt és Strauss, Woody Allen és Charlie Chaplin is a Kiss János altábornagy utcai KÖZépPONT-ba költözött. Az adománybolt, alkotóműhely és közösségi tér falaira klasszikus írók, zeneszerzők és színészek portréi kerültek Dobrovolszky László karikaturista felajánlásaként: aki szeretné, megvásárolhatja ezeket, a bevétel pedig a hely fennmaradását szolgálja.

Az alkotóval az adományboltban találkoztunk, hogy a kiállított munkáiról kérdezzük, beszélgetésünk közben pedig egy izgalmas életút bontakozott ki. Mint mesélte, a felmenői között nincsenek képzőművészek, annál inkább jó kézügyességű mesteremberek. Édesapja és nagyapja asztalosok voltak, az 1920-as évektől a 60-as évekig gyakorlatilag ők látták el az egész várost fából készült ruhafogasokkal. Nagybani vevőik közé tartozott a vásározó vállfaárus Gyuszi bácsi, akinek karakterét Koltai Róbert tette halhatatlanná a Sose halunk meg című sikerfilmjével. 

Bár Dobrovolszky László folytathatta volna édesapja és nagyapja mesterségét, inkább úgy döntött, közgazdász lesz. Estin végezte el a gimnáziumot és az egyetemet, közben pedig dolgozott. Volt kőműves, motoros postás és tehergépkocsi-vezető – utóbbi munkát azért szerette, mert amíg a teherautót rakodták, addig ő a vezetőfülkében tanulhatott. Miután lediplomázott, közlekedési, szállítmányozási vállalatoknál helyezkedett el közgazdászként. Harminchat éves korában viszont saját elhatározásából az utcára került.

„Nem nekem való az irodai munka” – magyarázta, miért döntött egyszer csak úgy, hogy rajzolással keresi meg a kenyerét. A Vasutas Képzőművészeti Kör rajztanfolyamára járt néhány hónapig, aztán egy szép tavaszi napon kiült a Városligetbe, az egykori kis vidámpark elé, majd nyáron a Vörösmarty térre portrékat készíteni. A téli fagyokat már nem várta meg, Ausztráliába repült, és az ottani keleti parton folytatta a rajzolást. Hosszú ideig ingázott így, félévente Magyarország és Ausztrália között, emellett a Gold Coaston megismert rajzoló barátjával, Göbl Lászlóval együtt Bécsben és Barcelonában is sokat dolgozott.

Az utóbbi években felhagyott az utcai munkával, és céges rendezvényeken készít karikatúrákat a vendégekről. Tussal rajzol, amit nem lehet javítani; ebben a műfajban ezt a technikát rajta kívül senki más nem alkalmazza Magyarországon.

Azt gondolhatnánk, hogy az órabérben végzett rajzolás után senkinek sincs kedve még otthon is portrékat készíteni, ám Dobrovolszky László alig várja, hogy hazaérjen: műtermében nemcsak rajzol, hanem újabban fest és szobrokat is készít. „Aki szobrászkodik, még jobban rajzol, mert fejleszti a térérzékelést” – jegyezte meg.

A KÖZépPONT-ban kiállított, nagy művészeket megörökítő akvarellkarikatúrái szintén a szabadidős alkotómunka eredményei. Arra a kérdésünkre, hogy milyen szempontok szerint választja ki a „modelljeit”, azt válaszolta: „csak azokat rajzolom le, akik szerintem jó emberek”.

Köszönjük a ckket Kertész Dánielnek, a fotót pedig Sárközy Gyögynek!

A cikk megtekinthető a Hegyvidék 2019. május 21-i számának 13. oldalán.