HOGY MI IS A KÖZépPONT?
honlap nyitokepek 2019marc
Röviden: Önfenntartó szellemi, közösségi tér, alkotóműhely és adománybolt.
És kicsit hosszabban:
Egy tér, amely több dolognak is teret ad, több dolgot fog össze és kapcsol egy középpontba: 
- Elsősorban képvisel egy szellemiséget, mely természetesen közös szellemi munkában is megnyilvánul. Ezért e hely egyfajta szellemi műhely, vagyis: SZELLEMI TÉR.
Bővebben


FRISS HÍREK


baba1Hadd osszuk meg most itt is egy kedves barátnőnk - Lukách Krisztina - meséjét, melynek címe: Egy egészen igaz mese. Köszönjük a látogatást és Boldog szülinapot az ünnepeltnek! 

"Nagyon régóta őrzök egy babát. Eleinte nem is én őriztem, hanem mi, a család. Azzal cseperedtem, hogy ül egy szép baba a polcon, amivel nemigen lehet játszani, de nem is volt tilos. A haja két szigorú copfba volt fonva, amiket rövidke, piros masnikkal kötöttek meg. Pirospöttyös, fehér ruhában üldögélt, az nyűgözött le, hogy háromnegyedes ujja volt a ruhának, a buggyos ujjakat mandzsetta fogta össze a könyöke alatt. Sose láttam még ilyet! Igen, volt könyöke is a babának, forgó ízülettel lehetett hajlítani a karját, a csuklójánál forgatni a kezét, a térdénél is mozgatni a lábát. És, természetesen, neve is volt: Kati babának hívták. De nem mondhatom, hogy szerettem. Csak ült ott és volt. baba4
Lassan-lassan egyre többet tudtam meg Kati baba múltjából. Anyu kapta a hatodik születésnapjára, és szép, sötét haja az ő akkori hosszú hajából készült. Aztán többet nem is hagyták el egymást, a baba túlélt költözködéseket, háborút, mindent. Most már a számomra is személyessé, élővé vált, de különösebben nem tartoztunk össze. Inkább csak érdekes volt, mert egy másik világból jött, egy én előttemi világból… Egy valami volt rajta, ami megfogott: a szemei! Szépen festett, halvány porcelánfején komoly, figyelő, mindent megértő szemek ültek. Csak már sose játszottam vele.
Nem olyan régen - de ennek is van vagy húsz éve már - egyszer arra mentem haza, hogy beestek a szemei! Nem kiestek, beestek, és hallottam, ahogy zörögnek benne. Innentől féltettem, szerettem és segíteni akartam rajta. Nem, az nem lehet, hogy tönkremenjen, hogy így maradjon! Vigasztalóan simogattam a haját, azt az igazit, mert a még igazibb már mióta lebben az égen… 
Következett a Babaklinika, ahol rögvest meg is akarták venni, de mondtam, hogy nem, nem, csak kezelésre hoztam. Meg is gyógyították szépen, és arra is rávettek, hogy legyen neki végre a korához illő, szép ruhája, igazán megérdemli. Ráálltam, és valóban gyönyörűségeset kapott. Néhány kiállításon is részt vettünk utána, de aztán csönd lett. Ja, és már nem a polcon ül, saját helye van 

baba2A múlt héten egy kedves meghívásnak tettünk eleget a KÖZ-ép-PONT-ban, ahol ráadásul csuda képeket is készítettek róla. Csak ezeket a képeket akartam most megmutatni, de végül a néhány szikár, tényközlő mondat helyett született hozzá ez az írás. Meg egy kicsit ajándék is, mert Kati baba mostanában töltötte be a 90. évét…"