HOGY MI IS A KÖZépPONT?
honlap nyitokepek 2019marc
Röviden: Önfenntartó szellemi, közösségi tér, alkotóműhely és adománybolt.
És kicsit hosszabban:
Egy tér, amely több dolognak is teret ad, több dolgot fog össze és kapcsol egy középpontba: 
- Elsősorban képvisel egy szellemiséget, mely természetesen közös szellemi munkában is megnyilvánul. Ezért e hely egyfajta szellemi műhely, vagyis: SZELLEMI TÉR.
Bővebben


FRISS HÍREK


csillag

Csillag vándorol az égen. Egy apró, pici csillag, épp csak látható a Földről. Gyorsan halad előre, sebesen vágtat a mennyei útján. Suhan, akár egy nyílvessző. S ahogy suhan, ahogy halad, letekint a Földre, s mit lát? Meglát egy várost, amelyet egy folyó szel át, és a folyó fölött tömérdek kis csillag keletkezik és huny ki pillanatról-​pillanatra, újra meg újra. Az emberek tűzijátéknak hívják, de a kis csillag ezt nem tudhatja. Csak elámul ahogy halad tova, hogy milyen csodák rejlenek odalent, alant, ebben a különös városban, ebben a különös nyáresti éjszakában.

Lent a földön, a városban, ezrek ámulják a tűz játékát. Van közöttük aggastyán és kicsi gyerek, van sok fiatal pár, vannak kétkezi munkások, vannak sofőrök, tanárok, vannak pincérek, bankárok. S akik nincsenek ott a helyszínen, a tévén át nézhetik ugyanezt a csodát, évről-​évre, hosszú évtizedek óta már. Esztendőről-​esztendőre, a nyár vége felé, augusztus huszadik napján, sötétedés után nem sokkal, fölrobbannak az első égi petárdák. Fülsüketítően durrannak szét, tűzet okádnak és színpompás csillagokat szórnak az égre szerteszét.Ünnepel a város, ünnepel az ország. Ünnepli magát egy nép, egy nemzet, a magyarok ünneplik a saját országukat. Örülnek, szórakoznak, hagyják elkápráztatni magukat. De miért is ez a nagy ünneplés? – kérdezheti magában a kis csillag. Miért is ez a sok durrogtatás, mire ez nagy csillag szórás?
* * *
Ezer éve már, hogy élt egyszer egy nagy király. Egy király, aki sokat hadakozott, megvívott rokonnal és ellenséggel, szembeszállt a régi szokásokkal és újakat hívott a helyébe. Egy király, akit Vajknak nevezett az anyja, akinek fejedelem volt az apja, s aki bajor földről hozott magának feleséget. Mikor ez az ifjú, felnőtt férfivá vált, azontúl már Istvánnak szólíttatta magát. Magára vette a kereszt jelét, megtérítette a népét, ha lehetett akkor belátással, de ha kellett, erővel juttatta érvényre az akaratát. Úgy mesélik, Rómából kért s kapott koronát és az élete alkonyán a Nagyboldogasszonynak ajánlotta az országát.Ő volt az első magyar király. Általa vált valóra, hogy itt, ezen a helyen, a Kárpátok bérceitől övezve, ország legyen, ne csak egy nép lakóhelye. Atyja és nagyatyja munkáját teljesítette be, véget ért a kalandozások kora, eldőlt, hogy nem vándorlunk tova, otthont, házat, hazát építünk magunknak. A honfoglalók után száz esztendővel azt mondta, éljünk békében a szomszédokkal. Gyarapodjunk a saját munkánk erejéből, törekedjünk a jóra, a nemesre, gazdagodjunk lelkiekben.Hogy István király az égi akaratnak engedelmeskedett-​e, vagy csupán a maga feje után ment, ki tudhatja azt? Alakját tisztelik, tetteit vitatják évszázadok óta. Ami létrejött a döntései nyomán, az egy igen különleges alkotás. A vezérek szövetségét a királyság intézményére cserélte, a végtelen puszták szabad lovasait beoltotta a keresztény lelkiséggel. Erős ötvözetet hozott létre, eggyé kovácsolta a keleti és a nyugati szellemiséget. Ez a kettős ötvözet, azóta igen vad próbáknak volt kitéve.
* * *
Ezer esztendő. Ennyi választ el minket az első királyunktól, s ezen ezer esztendő alatt nemzedékek tucatjai születtek meg, majd szenderültek jobb létre. Mint a tűzijáték megannyi csillaga, egy-​egy pillanatra beragyogták az eget, majd átadták a helyüket a gyermekeiknek. Az újabb és újabb nemzedékek mindegyike újabb és újabb kihívásokkal nézett szembe. Az egyiknek könnyebb, a másiknak dícsőbb, a harmadiknak embert próbálóbb idők jutottak. Tetteik és mulasztásaik, sikereik és kudarcaik, mind-​mind alakították az ország sorsát. Mindegyik nemzedék nyomot hagyott maga után.Andrások, Bélák, Gézák és Lászlók követték egymást az ország trónján, évszázadokon át. De volt közöttük Kálmán és Imre is, és újabb Istvánok is előléptek, majd jött Károly és Lajos, őket követte Zsigmond, majd Mátyás. Azután jött a nagy összeomlás, a Mohács melletti síkon elvérzett a Magyar Királyság. Részekre bomlott, függő helyzetbe került, de mégiscsak élt tovább valahogy.A nagy királyok nyomába nemes urak léptek. Werbőczy, Fráter és Szapolyai igen borús évtizedekben voltak az ország urai. Majd jöttek a Báthori-​család tagjai, jött Bocskai és Bethlen korszaka. Jött egy pár Zrínyi és jött sok Esterházy. A Rákóczi-​családból pedig öten is felültek a fejedelmi székre. Harcoltunk a törökkel és az osztrákkal, volt sok várostrom, csata, bajvívás, végül Habsburg uralom alatt egyesült az ország. Voltak évtizedek, amikor nemes lelkű királynő állt az ország élén, majd eljött a reformok kora, jött Széchenyi, jött Kossuth, jött Deák, s mellettük lépdeltek a katonák, Görgei, Bem apó, Damjanich.Az utolsó másfélszáz évből élesebben látszanak a viták, az ellenmondások és sokszor elhalványult az összetartozás érzése. Ferenc József idején, több Andrássy és Tisza is állt az ország élén, majd jött a világháború és az összeomlás, s Trianonnal harmadára zsugorodott az ország. Beköszöntött a vég nélküli viszályok kora, jött Károlyi Mihály és Kun Béla, majd jött Horthy Miklós és Bethlen István, Gömbös Gyula és Teleki Pál. Újabb háború, majd megszállás és diktatúra következett, jött Szálasi Ferenc és Rákosi Mátyás. Majd egy pillanatra Nagy Imre lépett előre, végül hosszú évtizedekre Kádár János került az ország élére. Majd elért minket újra a szabadság és már itt is járunk a mában, a saját életünkben, abban a nemzedékben, amelynek a jelen adatott meg.
* * *
De nemcsak királyok, nemcsak urak, nemcsak kormányfők alakították az ország sorsát. Voltak költők és dalnokok, voltak festők és szobrászok, voltak tudós elmék és ügyes kezű mérnökemberek, akik a saját tehetségük, elhivatottságuk mentén szolgálták a köz javát, gyarapították az ország anyagi és szellemi vagyonát. Élt közöttünk Petőfi és Ady, festett itt Munkácsy és Rippl-​Rónai, szerzett is, gyűjtött is zenét Bartók és Kodály. Formába öntötte a bronzot Stróbl és Fadrusz, a vonathoz kereket Ganz gyártott, áramot a mozdonynak Kandó biztosított, a robbanómotort pedig Csonka és Bánki közösen szelídítette meg.S kit tudja hány nevet volna még illő fölsorolni, akik ugyanilyen méltók lennének a megemlítésre az ország ünnepén. De még velük sem volna teljes a megemlékezés. Hisz ezer év alatt milliók éltek és haltak, voltak boldogok és boldogtalanok, voltak fölemelve és megtaposva. Az ő életük, mindannyiuké, része az ország történetének, ahogy egy fának része minden egyes ága-​boga, minden levele, minden hajtása. A mai napon itt állhatunk, emelt fővel, s emlékezhetünk az előttünk járt nemzedékekre. Minden nemzedék megtette a magáét, mindegyiknek kijár a hála és a köszönet. Nélkülük nem lenne ugyanaz az ország.
* * *
Amit István király megalapozott, az az utódok alatt bő termést hozott. Az ország, amelynek a népe Keletről jött és a Nyugathoz csatlakozott, sikert és kudarcot bőven fölmutatott. Ez a különös kettős ötvözet, kiállta a legvadabb idők próbáit is.
* * *
Ha a mai estén fölnézünk az égre és megpillantunk egy kis csillagot a messzeségben, bátran sugallhatjuk neki, hogy mire is vagyunk olyan büszkék. Hadd lássa az kis csillag, ott fönt az égen, hogy nemcsak egy városban, hanem az országban szerteszéjjel, milliók éltetik a hazát és az elmúlt ezer évet.Elhangzott: 2019. augusztus 20-án a KÖZépPONTban, az Országünnepen.