HOGY MI IS A KÖZépPONT?
honlap nyitokepek 2019marc
Röviden: Önfenntartó szellemi, közösségi tér, alkotóműhely és adománybolt.
És kicsit hosszabban:
Egy tér, amely több dolognak is teret ad, több dolgot fog össze és kapcsol egy középpontba: 
- Elsősorban képvisel egy szellemiséget, mely természetesen közös szellemi munkában is megnyilvánul. Ezért e hely egyfajta szellemi műhely, vagyis: SZELLEMI TÉR.
Bővebben


HÍREK


baratikor

A 2020 január11-i találkozó témája a Baráti körben rejlő lehetőségek, illetve a támoagatási rendszer volt, Az alábbiakban Zsuzsa által elmondottakat olvashatjátok. 

"A mai találkozó szerintem egy fontos állomása annak az egész dolognak, amit jó pár évvel ezelőtt kitaláltunk. Az egyik múltkori alkalmon, amikor egyszerre csak olyan sokan lettünk, utána egy páran itt maradtunk beszélgetni és megfogalmazódott egy csomó kérdés.

Itt éreztem igazán azt, ami miatt tulajdonképpen az egészet csináljuk is. Nevezetesen, hogy már nem az a helyzet van, hogy ketten-hárman, esetleg még egy-egy emberrel kiegészülve gondolkodunk azon, hogy mit és hogyan kéne tennünk, hanem az a helyzet, hogy ezek a kérdések már részben a közösség kérdései is. Akkor és ott többen megfogalmaztátok, hogy gondolkodjunk közösen. Ez szerintem egy nagy lépés. Emiatt érzem azt, hogy ideje van egy másik szintre lépnie a dolognak, ehhez azonban fontos, hogy lássátok egy-két dolgot.

A  hátterében sok éves munka áll. Az egész mögött pedig egy alapgondolat, mégpedig az, hogy a világ, a természet és benne az ember közös alapja a létezés. Létezünk és még ezen a tényen túl is rettentő sok közös dolog van bennünk. Tagadhatatlan tény az is, hogy az ember, mint olyan, közösségi lény. Vitatkozhatunk sok mindenen, lehetnek ellentétes nézeteink, de ezek csupán nézetek, gondolatok, érzelmek. Igen, ezekben nem vagyunk közösek. Szerintem ez a csodája az embernek, hogy gondolhat, érezhet bármit, sőt tehet is bármit. Eldönthetjük, hogy mit teszünk, hogyan élünk. Ahogy én látom a világot, ebben a térben a gondolati, érzelmi, cselekvési térben van még mit tennünk. Jó rég óta az a meghatározó érzésem van, hogy egyszerűen mi emberek, valahogy nem látjuk mekkora lehetőség van a kezünkben. Lehetőség arra, hogy ennek a közös létezésnek a békéjét, normalitását nyilvánítsuk meg, azt az alapot, amire tulajdonképpen mindannyian vágyunk, mégpedig a szeretetet, az elfogadást, az együttlétet, az alkotást. Mindenkiben rejlik valami közös és rejlik valami egyedi is. Az egyedi dolgok pedig hozzájárulások a közöshöz. Mindig is abban hittem, hogy ez a dolgunk, a közös alap újra megtalálása és egyedi színeinkkel való megnyilvánítása.

Remélem érthető, amit itt elmakogva próbálok kifejezni. Röviden azt mondhatnám, hogy van egy közös minőségünk, létezünk, e létezés hatalmas ajándék, különbözőségeink pedig hozzájárulások e létezés csodájához. Egyszer azt írtam valahol, hogy olyan ez, mint a prizma, ami megtöri a fehér fényt, sok színre osztva azt, de mégis megtartva a fény minőségét. Hát valahogy így látom én magunkat. Hogy miért beszélek most erről ennyit? Azért mert úgy vélem fontos, hogy megértsétek, hogy ez az alapgondolat vezeti az egész működésünket. Úgy gondolom, az az emberiség jelenkori feladata, hogy visszataláljon önmaga egységéhez, de úgy, hogy közben tisztában van és tiszteli mindannyiunk sokszínűségét. Sokat, nagyon sokat gondolkoztam azon éveken keresztül, hogy hogyan lehetne ezt valahogy élővé is tenni. Szerintem mindenki érzi azt, hogy jó közösségben lenni, hogy jó közös ügyekben részt venni, hogy jó egymásért tenni. És azt is érezzük, hogy manapság mennyire nagy hiány van mindebből. Szerintem nincs olyan ember, aki ne a szeretetre, a jó emberi kapcsolatokra vágyna. Lehet, hogy mindezt nagyon mélyen érzi is, csak valahogy rosszul fejezi ki. De mindenki, még az is, aki bántja a másikat, legbelül arra vágyik, hogy szeressék.

Mondhatjuk, hogy a világ borzalmas, hogy ma minden rossz. De a megoldás szerintem bennünk van. Bennünk és ezt szó szerint értem. Bennünk belül, és bennünk emberekben. Olyan világot teremthetünk, amilyet csak akarunk. Ha békében élünk egymással, elfogadva más-ságunkat és ezt itt most az általános mindenki más valamiben, mint a másik ember értelmében értem. Ha nem harácsolunk, hanem megosztjuk egymással a tudásunk, lehetőségeink, és ezt most nem a vagyonunk szétosztására értem, hanem úgy, ahogy itt is tesszük, hogy mindenki valamit ad a közösségnek, abból amit ő tud, akkor más világ lesz. Ez rajtunk múlik. Ezt próbáljuk mi itt most kicsiben megcsinálni. Szerintem nagy feladatot vállalunk fel, de hiszem, hogy ami működik kicsiben az képes terjedni is. Ha mi itt képesek vagyunk ezt és így működtetni, akkor ezen a körön kívül is képesek leszünk így figyelni egymásra és igény lesz újabb és újabb ilyen körök megszületésére és működésére. Ha ezek összeérnek, és ha ezek a körök nem öncélúak, hanem nyitottak és befogadóak, akkor egy egészen más világ lenne.  

* * *

Lehet ezeken a dolgokon gondolkozni, sőt akár vitatkozni is. De most nem ez a lényeg. Szívesen beszélgetek erről bárkivel, de a mai nap lényege az, amit az elején is mondtam. Szerintem mérföldkőnél vagyunk. Amikor elindultam ezen az úton, az volt a terv, hogy bármit is teszek, ezt a közös dolgot erősítsem, tápláljam, segítsem ennek a felismerését. De ami még fontosabb, a világban való megnyilvánulását erősítsem, erősítsük minél többen. Sok minden történt is ebben az ügyben, és úgy vélem, ami itt, ezen a helyen történik, az egy nagyon jó példa erre.

Amikor évekkel ezelőtt megfogalmazódott, hogy egy helyet kéne létrehívni, akkor azért neveztük el azt a helyet központnak, mert azt gondoltuk az egy pont lesz, ahol köz-össéget építünk, közös ügyekkel foglalkozunk, ami a közös pontjaink megtalálását erősíti, ami lehetőséget ad és nyit meg a közös pont megnyilvánítására. Akkor még sok minden máshogy volt a fejemben, sok mindent nem értettem meg. Akkor még úgy gondoltam, de azt hiszem erről már beszéltem, hogy a közös pont a közös gondolkodás. Az, ahogy a világot látjuk. Sok tapasztalat és az élet nagy ajándékaként jöttem rá, hogy nem az a dolog, hogy azonos világnézetű emberek alkossanak egy olyan közösséget, ami segít másoknak, hanem pont az a lényeg, hogy teljesen különböző világlátású emberek közös pontját találjuk meg és pont a sokszínűségünk által nyilvánítsuk meg. Akkor is úgy gondoltam, hogy az a jó, ha van egy kis kör, akik szorosan együttműködnek, van egy mag, majd eköré a mag köré épül egy kicsit tágabb kör, majd eköré egy még tágabb kör, és így épül fel sok kis kör, ami egyszer csak összeér majd. Úgy vélem eljutottunk arra a pontra, hogy hozzunk egy döntést arról, hogy létrejött ez a dolog. Szerintem most abban a helyzetben vagyunk, hogy kimondjuk-e a baráti körről, illetve a baráti kör kimondja-e magáról, hogy ő maga már egy ilyen kicsit tágabb kör. Szeretném, ha világos lenne, hogy ez nem csak a barátságra, hanem a közös munkára is vonatkozik. Az igazi terv – azt gondolom, hogy fontos, hogy ezt lássátok – az az, hogy ne csupán egy ilyen hely legyen, hanem sok. Itt és most azonban az a feladat, hogy ez itt jól működjön.

Szeretnék mondani erről a szerintem jól működésről néhány szót. Így arról is, hogy mi a helynek és ennek a kis közösségnek a víziója, szerintem. Fontos, hogy ezt megértsük, mert úgy gondolom, csak ezek alapján lehet arról dönteni, hogy ezt akarjátok-e, akarjuk-e. Vannak dolgok, amikben nem dönthetünk demokratikusan és vannak, amikben igen. Ez a vízió, nem demokratikus döntés kérdése. Szóval a vízió az, hogy ez egy olyan hely, ami lehetőséget ad a közvetlen környezetében élőknek és természetesen tágabban is, hogy egy közösséget alkotva kibontsák a bennük lévő lehetőségeket. Vagyis mindenki hozzájárul valamivel e közösség működéséhez. Fontos, hogy a hely önfenntartó legyen, vagyis ne függjön sem állami, sem helyi szervektől, se magánszemélyektől, se cégektől. Ez nem jelenti persze azt, hogy mindezektől ne fogadhatna el támogatást, de ez a támogatás nem teheti a működését ettől függővé. A közösség organikusan nő. Ez azt jelenti, hogy van egy vezető magja, van egy kör, ami eköré a mag köré közvetlenül kapcsolódik, akik segítik a működést (jelen esetben ez a baráti kör) és van egy kör, akik potenciális baráti kör tagok. Ez a kör, mármint a baráti kör, nemcsak magának szervez dolgokat, hanem kifelé is. A baráti körön belül lévők vállalják, hogy részt vesznek saját közösségük szervezésében és segítik e kör tágulását azáltal, hogy nyílt programokat is szerveznek, természetesen abban a szellemiségben, amit képviselünk. Ami a tudás és a lehetőségek megosztást jelenti.

* * *

Idáig tart az apelláta nélküli rész!

Innen jön a kik és a hogyan kérdése.

A kik kérdése a ti kezetekben van. Aki itt van és sokan azok közül is, akik most nincsenek itt, el kell hogy döntsék, hogy akarnak-e részt venni ebben a közös munkában. Azokkal, akik nem, azokkal sincs semmi gond. Ők ugyanúgy a baráti kör tagjai maradnak. Csak azt szeretnénk, ha kialakulna egy a helyért, a közösségért vállalt felelőséggel rendelkező erősebb mag, akik tudatosan vállalnak részt e közös munkában.

A „részesének lenni” sok mindent jelenthet. Vannak, akik már jó ideje segítenek ebben-abban. Vannak, akik pénzt adnak havonta, vannak akikkel át szoktam, vagy szoktunk beszélni a fontosabb kérdéseket. Vannak, akik az adománybolt mindennapjaiban segédkeznek. Eddig mindez esetleges volt. Az idei év feladatának, ennek az egésznek a tudatosabbá, szervezettebbé tételét tettük. Azzal, hogy a döntés mindenkinek ott van a kezében, hogy miben, hogyan és mennyire szeretne részt venni.

Nem kell megijedni, nem kell erre ma választ adni, de aki akarja, azt persze megteheti.

Van itt még egy érdekes téma, ez az adománybolt és a közösség, a baráti kör viszonya. És ehhez szorosan kapcsolódik a támogatások ügye. Szeretnék erről kicsit bővebben is beszélni.

Mielőtt létrehívtuk ezt a teret arra jutottunk az addigi tapasztalatok alapján, hogy csupán arra alapítva ma még nem lehet létrehívni egy közösségi teret, hogy az a közösség önmagát tartsa el. Egy közösségi tér fenntartása sok pénz. Ugyanakkor én hiszem, hogy ha egy közösség számára fontos, hogy önmaga létezzen, akkor fenn is tudja tartani magát, illetve egy olyan helyet, ahol találkozni tud, ahova szerveződik, ahol él!

Tény, hogy nem tartunk itt. Ma még az az általános nézőpont, hogy az állam, vagy valaki biztosítsa számunkra a találkozás, a kikapcsolódás, az együttlét terét. Mindeközben pedig hiányunk van abból, hogy valódi együttlét legyen. A lényeg, hogy amikor arra jutottunk, hogy kellenek olyan terek, ahol az emberek együtt tudnak lenni, és ahol minden arra épül, ami ott van helyben, vagyis az emberek megosztják egymással tudásukat, lehetőségeiket, akkor azt a döntést is meg kellett hoznunk, hogy valahogy fent is kell tartanunk ezt a teret. Ezért lett az adománybolt. De már akkor eldőlt az is, hogy nem függhet a hely és az egész működés ettől a dologtól. Már csak azért sem, mert ez nem lenne más, mint az eddig megszokott dolog, hogy valaki működtet valamit és az emberek használják. Másrészt, ha az egész anyagi bázisa pusztán az adománybolt, amit mi viszünk, akkor egyrészt nincs se idő, se tér a többi fontos feladatra, a közösség szervezésére, szellemi munkára, stb. Harmadrészt az egész lényege vész el, hiszen pont az a dolog, hogy egy közösség tudatosan tartsa fontosnak saját magát és azt, amit képvisel. És mint arról már sokat beszéltem is, az egyik legfontosabb dolog a függetlenség, vagyis az önfenntartás. Évekkel ezelőtt kidolgoztunk egy támogatási rendszert. Gergő a számok embere, most mégis én mondok egy számot, ami talán érthetőbbé teszi azt, amiről beszélek. Ha 30 ember havonta 3000 Ft össze ad, akkor az 90 000 Ft. Ez még nem elég a működtetéshez persze, de leveszi a teher egy részét az adományboltról. Gyakorlatilag kijön belőle a hely mostani bérleti díja. Nem azt akarom mondani, hogy mostantól mindenki adjon 3000 forintot, csak érzékeltetni akartam, hogy kicsi összegek, az összeadás, mit tud tenni.

Ennyit a támogatásokról, erről bővebben a Gergő még fog beszélni.

* * *

A hogyan kérdése is egy fontos kérdés. Azokkal, akik úgy döntenek, hogy részesei szeretnének lenni ennek a munkának, ezekről is szeretnénk beszélni.

Amiket most látunk, mint nagyobb témák:
Az adománybolt egy teljesen különálló témakör.  Az ebben való munka nagyon más, mint a többi. Itt Zsuzsi keze alá kell dolgozni, az ő irányításával és az ő elképzelései szerint. Azt hiszem ebben a dologban is lesznek változások idéntől, de ezt majd ő fogja megbeszélni azokkal, akikkel ő gondolja, illetve azokkal, akik szívesen vennének részt abban a munkában.

Vannak szellemibb kérdések, amiket meg lehet vitatni, illetve a hogyanjáról jó lenne beszélni. Ilyenek a támogatás, a közösség növekedése, fejlődése, ilyen a programok, kiállítások átgondolása, az ünnepek megtervezése... És még sok minden más is szóba kerülhet. És persze adják magukat a kézenfekvő dolgok is, a pakolás kérdése, az ételek ügye, stb.

* * *

Száz szónak is egy vége: a közösségünk, a baráti kör mérföldkőhöz ért. A mai alkalmon ezekről szeretnénk beszélgetni, ezeket szeretnénk átbeszélni veletek.

Köszönöm, hogy meghallgattatok!"