HOGY MI IS A KÖZépPONT?
honlap nyitokepek 2019marc
Röviden: Önfenntartó szellemi, közösségi tér, alkotóműhely és adománybolt.
És kicsit hosszabban:
Egy tér, amely több dolognak is teret ad, több dolgot fog össze és kapcsol egy középpontba: 
- Elsősorban képvisel egy szellemiséget, mely természetesen közös szellemi munkában is megnyilvánul. Ezért e hely egyfajta szellemi műhely, vagyis: SZELLEMI TÉR.
Bővebben


HÍREK


2019. novemberében eljött ez a pillanat is!
2 évvel ezelőtt írtuk alá a bérleti szerződést és vágtunk bele ebbe a nagy kalandba, és pont 1 éve alakítottuk meg a Baráti kört! Köszönjük, hogy ennyien velünk ünnepeltetek! Képek a születésnapról - a képek jelenleg önállósították magukat, és nem hajlandóak a megfelelő irányba fordulni- a megoldáson dolgozunk, egy kis türelmet kérünk! (nagyításhoz kattints a képre):

A nap programja az alábbiak szerint alakult:
Program:

15 óra: megérkezés, gyülekezés
15.30 Kékesi Judit tanítványainak koncertjeMűsoron:
- Schumann: Fisz-moll Novellette. Előadja: Pál Zsigmond, zongora.
- Glinka: Patetikus Trió. Előadja: Kusztos Olivér klarinét; Vajda Vince zongora; Szovát Kitti cselló.
- Muczinsky: Szonáta. Előadja: Balázs Péter zongora; Pusomi Viktória szaxofon.
16.00 – 17.30 Az elmúlt két év és az 1 éves Baráti kör értékelése, tervek
18.00 – 19.00 Béres Eszter és Timothy Rose ének-gitár duója, jazzes örökzöldekMajd kötetlen együttlét, beszélgetés, koccintás, sütizés

A Zsuzsa és Zsuzsi által elmondottakat az alábbiakban olvashatjátok:

Vannak közületek jó páran, akik itt voltak velünk tavaly is, amikor az egy éves születésnapunkat tartottuk. Biztos emlékeztek, hogy akkor nem igazán tudtam megszólalni, mert végig sírtam Gergő beszédét, majd amikor rám került volna a sor újabb zokogásban törtem ki, és ez így ment egy jó darabig. Akkor Zsuzsi mentette meg a helyzetet mellém állva – ahogy az lenni szokott! – és egy fantasztikusan összeszedett beszédet tartott, amibe aztán már én is bele tudtam kapcsolódni. Hogy mindezt miért mondom most el? Mert higgyétek el nem egyszerű dolog megszólalni és beszélni ennyi ember előtt különösen, ha az ember egy olyan közegben van, ahol egyszerűen jelen van valami nagy-nagy szeretet. Azért is nehéz ez, mert nem elég, hogy ez jelen van, hanem tulajdonképpen pont ez maga a cél, amiért belevágtunk ebbe az egészbe két éve. Hogy ezen mit értek, az mindjárt ki is fog derülni.

De ami a legfontosabb és először muszáj elmondanom, hogy KÖSZÖNÖM! Köszönöm, hogy itt vagytok, hogy vagytok, hogy együtt közösen létre tudjuk hozni mindazt, ami pár éve még csak álom volt! ...

Hatalmas utat jártunk be azóta mióta pont 2 évvel ezelőtt átvettük e hely kulcsát. 2 éve itt álltunk egy lerobbant pincében, ahol a falak omladoztak, a WC használhatatlan volt, nem volt fűtés. Vannak itt közületek páran, akik már akkor velünk voltak és emlékezhetnek a helyzetre. Sok ismerősünk akkor úgy vélte egy elég reménytelen dologba vágunk bele. De mi hittünk benne és abban is, hogy az előttünk álló hatalmas munka nem nehézség, hanem lehetőség. Lehetőség valami klassz dolog létrehívásához, egy közösség megalapozásához és annak a gondolatnak a megerősítésére, hogy együtt mindenre képesek vagyunk.

Mint tudjátok azért a mai nap – és nem a megnyitásunk napja – az igazi ünnep számunkra, mert e napon döntöttünk úgy, hogy azonnal kinyitjuk az ajtót, hogy bárki csatlakozhasson hozzánk, hogy együtt újítsuk fel ezt a teret. Így mi ettől a pillanattól számíthatjuk, a megnyitásunkat és hogy létrejött a közösségi tér!

Egy évvel ezelőtt, amikor a Baráti Kört megalapítottuk, ugyanilyen képtelen ötletnek tartották sokan. Sokan azt mondják, hogy a mai világ milyen borzasztó, hogy nincsenek az emberek között kapcsolatok, nincs odafigyelés… De épp az a bizonyíték, arra, hogy ez így egy az egyben nem igaz, hogy ennyien itt vagyunk, itt vagytok. Azt hiszem kimondhatjuk, hogy igenis van odafigyelés, vannak őszinte emberi kapcsolatok, létezik a közösségi gondolkodás. Szükség van erre az élményre, szükségünk van egymásra.

2 évvel ezelőtt még azelőtt, hogy meg lett volna a hely írtam egy szöveget valakinek arról, hogy miért csinálom ezt az egészet. Ebből szeretnék most egy-egy részt felolvasni, mert talán így arra a kérdésre is választ adhatunk, amit az előző baráti kör után egyikőtök kérdezett tőlem. Vagyis, hogy mi a cél?

„Hiszek abban, hogy az élet a létezés a legnagyobb csoda, és mi emberek ennek a csodának a részesei vagyunk. Hiszek abban, hogy sokszínűségünk, különbözőségeink csupán a gondolkodásmódunk, gondolataink sokszínűségét tükrözik vissza, vagyis a világ sokszínűségét. E sokszínűség mögött azonban ott húzódik az a valami, ami mindannyiunkban közös. Azt, hogy ennek milyen nevet adunk, az szintén már a szavak sokszínűségéből, a megnevezhetetlennek adott nevek sokféleségéből adódik. Ez a valami közös bennünk az élet, a létezés, csend, isten, béke, semmi ki minek nevezi. Ennek megnyilvánulásai vagyunk. Hiszek abban, hogy visszatalálunk ehhez a mindig jelenlévő valamihez. Hiszem, hogy tulajdonképpen mindannyian ezt keressük.

Egy olyan helyben gondolkodom régóta, ami segíti ezt a visszatalálási folyamatot.

Sokat gondolkodtam azon, hogy ehhez vidékre kell menni, ki kell költözni valahova, vagy egy olyan helyet kéne létrehozni, ahova bárki el tud vonulni, ami közel van a természethez. Miután hazajöttünk az erdélyi túráról (ez egy 800 km-es gyaloglás volt, amit 8 hét alatt tettünk meg Gergővel) és itt a városban rettentően éreztem magam, jöttem rá, hogy pont ez a dolog. Az, hogy bárhol is legyünk harmóniában legyünk magunkkal. A belső béke nem hely, nem külső dolgok függvénye ez bennünk van csak kapcsolatba kell kerülnünk vele.. Nem mondom, hogy egyszerű megtalálni ezt a belső békét itt, hiszen annyi, de annyi konvenció, belénk nevelt dolog van, annyi, de annyi ítélet, annyi, de annyi összehasonlítás. És ezektől nem látjuk meg a csodát abban, amiben éppen vagyunk. Pedig nagy csodában vagyunk. Itt és most is. Ezért döntöttem úgy, hogy mégsem valahova „elmenekülök”, mégse abba fektetem kizárólag az energiáim, hogy egy elvonuló helyet hozzak létre (amiről természetesen nem tettem le még a mai napig sem), hanem itt, ezen körülmények között, vagyis a város, a főváros kellős közepén hozzak, hozzunk létre valamit.

Fontos számomra, hogy ez egy önfenntartó hely legyen, ne függjünk senkitől, ahol helye van a csendnek, a szellemi fejlődésnek, a szellemi aktivitásnak, kreatív gondolatoknak, ötletelésnek (természetesen olyanokra gondolok itt, amik segítik a világot, az embereket, harmóniában vannak a természet az élet törvényeivel, nem megosztók stb.) Kimondottan hangsúlyos az alkotás, a munka, a megvalósítás. Ezen azt értem, hogy nem csak beszélgetünk, ideákat gyártunk majd, hanem a megvalósulásra helyezzük a hangsúlyt. Tehát kimondottan alkotó, létrehívó tevékenység is folyik majd. De nem csak az ötletek projektek, kezdeményezések megvalósulására vonatkozik mindez, hanem egyfajta kreatív, játékra, alkotásra is, a minden itt van, mindenből lehet valami gondolat mentén.

KÖZépPONT miért ez a név? – közös pontok, a bennük lévő középpont, valami, ami köré rendeződni tudunk. Egy pont, ami mindannyiunkban közös, ami ép vagyis egyben van és tökéletes épp most épp itt…

A régi Központban (ami a Bajcsin volt és 2009 és 2012 között működtettük) még úgy működtünk és ez is volt az üzenet, hogy azokat várjuk, akik hasonló szellemiségben működnek, gondolkodnak. Életem egyik nagy felfedezése, hogy ez nem létezik. Nem gondolkodik senki hasonlóan. Éppen ezért ez a „vágy”, hogy azok jöjjenek soha, de soha nem fog megvalósulni. Nem gondolkodhatunk azonosan, hiszen pont ez az, ami (jó értelemben) megkülönböztet minket egymástól. Gondolatainkban, érzéseinkben nem leszünk soha közösek.

Ti, akik itt ültök, mind nagyon különbözően gondolkodtok. Mégis van egy közös pont, hiszen itt vagyunk együtt. Ez a pont nem ez a hely, ez csak szimbolizál valamit.

Pont gondolatink, érzelmeink különböztetnek meg egymástól. A közös nem itt van bennünk, és nem is lehet csak időlegesen összehangolni gondolkodásunkat. Egy igazán közös pontunk van, mégpedig a létezés, az akik valójában vagyunk és az ehhez kapcsolódó szeretet, öröm, boldogság. Éppen ezért valódi lényegünket tekintve nem különbözünk egymástól, de gondolataink, érzéseink nagyon különbözőek, nagyon különböző tapasztalatokból születtek, és nagyon különbözőképpen tapasztaljuk a világot. És éppen ez a különbözőség az egyik nagy csoda és közös pontjaink megtalálása pedig egy hatalmas játék, amiből csak győztesen kerülhetünk ki, mi így együtt bárkivel.

És itt van még az alkotás, a kreatív gondolkodás, létrehozási képességünk is. Bármit képesek vagyunk létrehívni, megalkotni, és mindezzel visszatükrözni az élet csodáját. Képesek vagyunk örömet okozni, odafigyelni egymásra, szeretni, boldogságot árasztani. Hát tegyük ezt. Annyi, de annyi eszköz áll rendelkezésünkre.

Mai világunkban minden a többről, a jobbról szól. Elfelejtjük megbecsülni, ami van. Hiszem, hogy fontos újra felfedeznünk értékeinket, újra értékelni és új értékké tenni azt, ami legbelül mindannyiunk számára az igazi érték. Hiszem, hogy képesek vagyunk, ha befelé figyelünk ezeket az értékeket megmutatni, és ezáltal egy mindenki számára élhető világot teremteni magunkban, magunk köré.

Egy ilyen hely létrehozása is egy ilyen újforma megteremtése, egy játék, ami annak aki részt vesz benne, majd azoknak akik használják, vagy esetleg általa jutnak örömhöz – szóval mindeninek jó.” 

Eddig az idézet.

* * *

Tulajdonképpen nem csináltunk mást, mint létrehívtunk egy olyan helyet, amilyenbe mi is szeretnénk belépni. Nincs nagy varázslat csak annyi, hogy mimagunk is kellemes, jó hangulatú helyekre szeretünk járni, ahol odafigyelnek a környezetre, ránk, egymásra. Ahol nem a pénz, az elvárás az uralkodó, hanem az emberi kapcsolatok, a figyelem, egymás elfogadása…

A kulcs annyi, hogy azt hoztuk létre, amit mi is szeretnénk.

Mai világunk egyik képe a kettészakadtság, a meghasonlás. Más világra vágyunk és úgy látjuk, hogy más világban élünk. Ha bárkivel beszélünk, azt tapasztalhatjuk, hogy szinte mindenki azt gondolja, baj van a világgal, rossz úton járunk. És természetesen ő tudja is a megoldást és mindenki más csinálja rosszul.

Hiszem, hogy a valódi megoldás csupán annyi, hogy önazonosak legyünk. Éljünk úgy és tegyük azt, amire legbelül vágyunk. Mi sem tettünk mást, mint hogy egy olyan helyet hoztunk létre, amilyenbe mi is szívesen mennénk be, úgy fordulunk bárkihez, ahogy szeretnénk, hogy felénk forduljanak… 

* * *

Négy nagyobb téma van, amiről szeretnénk beszélni ma. Az egyikről tulajdonképpen már szó is volt ez a szellemiség, a szellemi tér. A második az adománybolt, adományozás, a harmadik a baráti kör, a negyedik pedig a támogatás. Mind a négy összefügg és mind a négyet az a szellemiség fogja össze, amiről az előbb már beszéltem is kicsit.

Kezdjük az adománybolt, adományozás témával.

Ennek igazi tudója Zsuzsi, aki mindjárt beszél is néhány szót arról, hogy hol tartunk és mi felé szeretnénk elindulni a közeljövőben. Előtte azonban hadd mondjak én is pár szót. Az adománybolt és az adományozás egy nagyon nagy és fontos témakör. Hiszen az adományozás nem pusztán a tárgyakról szól, hanem rólunk, emberekről, szegénységről-gazdagságról, bőségről-hiányról, kapcsolatokról, szerepekről. Amikor elindultunk, mint adománybolt sok célt tűztünk ki magunk elé. Ennek csak egyik szála, hogy jó minőségű ruhákhoz, tárgyakhoz olcsón juthasson bárki hozzá. Fontos szempont volt a tárgyak megbecsülése, így elrendezésük is, a szépség megjelenítése is. Ezt szolgálja a berendezés, az átláthatóság. De ennél nagyobb célunk is van. Mégpedig az, hogy a tárgyakon keresztül is erősítsük az emberi kapcsolatokat, azok minőségi megjelenését. Fontos szempont volt az adományozás tudatosabbá tétele is, a személytelen leadás helyett az odafigyelő, a másik ember igényeinek tiszteletben tartását szem előtt tartó adakozás kialakítása, támogatása.

A második téma a Baráti kör. Erről elég nehéz meghatottság nélkül beszélni, de megpróbálom!

Egy éve, amikor elindítottuk azt mondtuk, hogy az lesz a szerepe, hogy a munkákat segítse. Ez a cél tökéletesen megvalósult, de történt valami, ami ennél sokkal, de sokkal több – és ami most már bevallhatom és talán az elején elmondottak alapján sejthető is volt, hogy szándékunk is volt, bár mindezt csak remélni tudtuk! – vagyis igazi barátságok, mély kapcsolatok alakultak.

Szerintem az elmúlt év egyik legnagyobb ajándéka ez!

Úgy gondolom a következő időszak egy újabb lépés lehetőségét mutatja. Ezt most két egymásba fonódó útként látjuk. Az egyik magának ennek a közösségnek, baráti körnek önmaga megerősítése. Itt, ami nagyon fontos szempont, hogy ennek a körnek mindig nyitottnak kell maradnia. Vagyis befogadónak bárki számára. Ugyanakkor úgy érezzük, jó lenne megerősödnie és erre azt az utat látjuk a legjobbnak, hogy magunk számára szervezzünk programokat. Gondolunk itt kirándulásokra, beszélgetésekre, találkozókra stb. A másik út azonban egy következő álom megvalósítása. Mégpedig, hogy kilépve magunkból (ahogy azért ez már többször meg is történt pl. kállói gyerekek, adományboltok éjszakája, ünnepek stb.) szervezzünk nagyobb szabású programokat mások számára, így közösen. Hogy azonnal kicsit konkrétabbá is tegyem a dolgot, itt jön az advent, majd tavasz elején valamikor szeretnénk egy pár hetet szentelni Erdélynek (ami az én szívem csücske és mint páran tudjátok nagymamám révén onnan származom, dolgoztam is ott és mint azt már említettem is 3 éve el is gyalogoltunk Gergővel Sepsiszentgyörgyre). De nem csak ez az ok, hanem az is, hogy sokan vannak itt köztetek, akik onnan származtok. Egyébként pedig úgy érzem nincs is mit ezen magyarázni: Erdély az Erdély. Úgy gondoltuk „KÖZépPONTban Erdély” lehetne e pár napnak a címe, vagy valami hasonló. Itt aztán helye lehetne mindannak, ami a körünkben lévő erdélyiek, illetve partiumiak, vagy Erdély szerelmesek tudnak hozzátenni. Szerencsére van egy két adottságunk e témában! :) Így aztán lehet gasztronómiai élvezet, előadások, népzene, kiállítás, meghívott erdélyi emberek. Szóval még bármi is születhet. De szeretnénk egy utcabált is szervezni ahol fontos szerepe lehet a környékben élőknek, azoknak, akik helyismereti dolgokban járatosak és persze a süti sütő, vendéglátóknak is. És jön újra az adományboltok éjszakája is. És akkor még nem beszéltünk a már működő programjainkról, a kállói gyerekekről, és a hasonló vidéki gyerekeknek, vagy felnőtteknek illetve velük közösen szervezett programokról, a kiállításokról az ünnepekről és a fiókban lévő egyéb nagyszabású ötleteinkről. És persze ne felejtsük el a nagy átpakolásokat, átrendezéseket sem! Azt gondolom e sokféleségben mindenki megtalálhatja a helyét a továbbiakban is. Itt jegyzem meg, hogy amikor egy évvel ezelőtt beszéltünk arról, hogy mik a terveink sokan azt mondták ez lehetetlen, hiszen se pénz, se ember, se idő nincs ekkora tervekhez. Mostanra szerintem elmondhatjuk, hogy a tervek valóra váltak, sok programunk van és úgy vélem elég magas színvonalon. Tehát remélem velünk tartotok és így együtt belevághatunk ezekbe az újabb izgalmas kihívásokba is!

Na de térjünk vissza a Baráti körhöz. Tehát azt szeretnénk, ha kicsit nevesíthetnénk a dolgot. Épp ezért arra gondoltunk, hogy ezen blokk után fel lehetne iratkozni egy listára, amivel aki szeretné kinyilváníthatja azt a szándékát, hogy immár nevesítve is tagja e körnek. Aki ide feliratkozik az a következő alkalommal januárban kap egy kis kártyát, amin a neve és az fog szerepelni, hogy tagja a baráti körnek. Ez a dolog semmilyen kötelezettséggel nem jár, pusztán egy érzést erősít meg. Azt az érzést, hogy részese vagyok egy körnek, ahova tartozom, ahol együtt lehetek, együtt tehetek másokkal.

Van ugye egy harmadik nagy témánk ez a támogatás. Itt szeretnék megosztani veletek néhány gondolatot arról, hogy mit is gondolok, gondolunk a pénzről az anyagi hozzájárulásról. De mielőtt ezt megtenném, átadom a szót Zsuzsinak.

El kell még valamit mondanom. Egy nagy ajándékot kaptunk, hiszen épp a baráti kör egy-két tagjának felvetése volt az, hogy erről a témáról beszéljünk és hogy azt gondolják, hogy szeretnék anyagilag is támogatni munkánkat…

Néhány szellemibb gondolat a pénzről, melyeket pár éve írtam:

A pénz materializálja (láthatóvá teszi), leképezi mindenkori gondolkodásunkat, az egymáshoz és a világhoz fűződő viszonyunkat. Jelenleg ez a leválás, az egyéni érdekek táplálása, a birtoklás, a gyűjtés, a felhalmozás.

Mindez félelmeinket mutatja. Függünk tőle, nem minket szolgál, hanem mi szolgáljuk „őt”. Pillanatnyilag beszilárdít egy struktúrát. A feloldás úgy vélem csak egy újfajta szándékkal – jóakarattal – lehetséges. Amennyire jelen van a cselekvésben (gondolatban) ez az energia, annyira nyilvánul meg a világban. A kulcs, formát adni ennek a saját életünkön keresztül.

Az, hogy mire és hogyan használjuk, megmutatja ideánkat és vágyainkat is (enyém legyen – birtokoljam, győzelem, elismerés, az én tudásom, fejlődésem, saját érdekek stb.). Ugyanakkor lehet a helyes (jól működő) emberi kapcsolatok manifesztációja, megjelenítése is.

Tehát nem mindegy a használat módja és célja sem. A pénznek ezt kell szolgálnia. Átirányítani e cél szolgálatára. A jóakarat eszközévé kell tenni. Előre vivő ideák kidolgozására, megjelenítésére lehet és kell használni.

Olyan formák létbe-hívására, teremtésére, életre hívására, melyek megnyilvánítják az egységet, láthatóvá teszik ezt a minőséget!

Az egységben gondolkodás maga is egységet teremt. És miért ne lehetne új gondolkozásunk alapja az egység, az ember, az emberi értékek? Miért ne lehetne, hogy az érték valóban értéket jelentsen? Miért ne gondolkozhatnánk ezen az új értékrenden alapuló társadalmi rendszerben? Vagy ha már abban gondolkozunk, miért ne próbálhatnánk meg aszerint élni már most.

* * *

És már újra vissza is tértünk a szellemi részhez, amiből kiindult az egész.

Itt vagyunk együtt. És ez maga a szellemiség.

Hadd zárjam egy mondattal, amit egyszer régebben írtam egy könyvben:

„Eljött az idő, hogy megerősítsük
az Emberiség alapvető egységét,
és hogy azért dolgozzunk, ami összeköt minket,
és ne azért, ami megoszt.”

Sáfrány Zsuzsa

.....

AZ ADOMÁNYBOLTOKRÓL

Zsuzsa a lehetetlennek tartott dolgokról beszélt…. már 20 éve nagy álmunk volt egy adománybolt létrehozása, de ez akkoriban – számos okból – szintén lehetetlen tűnt. Ma már nagyon sok van belőle szerte az országban.

Ezek legtöbbje szociális vonalon indult el. Létezik azonban néhány olyan adománybolt, amelyek új irányt képviselnek:
Ezek önálló CÉLokkal (közösségfejlesztés, alternatív oktatási kiadványok megjelentetése, stb.), saját kultúrával, sőt saját közösséggel rendelkeznek, érdemes körülnézni a neten, megismerni őket.

Ezekben az adományboltokban hatalmas lehetőség van! Az új irány nagyon fontos, hiszen kihat az adományozás kultúrájára, melynek még nagy fejlődésen kell keresztülmennie, és nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon.

Minőségi, felelős adományozásra van szükség, melynek kulcsszavai: MINŐSÉG, ODAFIGYELÉS, CÉLZOTTSÁG, ÁTLÁTHATÓSÁG, BIZALOM. Mit jelent ez?

Az adományozó csak jó minőségű dolgokat adományoz.
Odafigyel arra, hogy a másiknak valóban mire és abból mennyire van szüksége.
Célzottan adományoz, közvetlenül annak, akinek szüksége van rá, illetve kicsi, helyben működő elosztó szerveződéseknek, nem pedig nagy (főként budapesti) gyűjtőhelyekre, szervezeteknél teszi le adományait.
A szervezeteknél átlátható, hogy hova jutnak el az adományok, milyen céllal történik a gyűjtés.
Bizalom épül ki az adományozó és adományozott között, mindkét irányban.

A KÖZépPONT Adományboltja a KÖZépPONT Önfenntartó szellemi, közösségi tér, alkotóműhely és adománybolt szerves részét képezi. (Ez a tér, amelyben ülünk, maga is az adománybolt tere. Az adományboltból most csak a könyvek láthatóak, mert a nagy teret a születésnapi találkozó miatt kiürítettük. Aki még nem járt nálunk, jöjjön vissza, és nézze meg a rendes napi üzemmódban is!

Az Adománybolt célja a TÁMOGATÁS: segíti a hely anyagi fenntartását.

Szlogenje: Ha adsz, ha veszel – támogatsz. Tehát nemcsak az támogatja a KÖZépPONT működését, aki hoz, hanem az is, aki vásárol.

Talán sokan nem tudják, de nemcsak kapunk adományokat, hanem mi is támogatunk másokat: tárgyakkal, gyűjtéssel és pénzzel is. Például célzottan támogatjuk Kállón az óvodát, a gyerekeket és a helyi kezdeményezéseket. Pest megyében egy tábort és egy óvodát támogatunk eszközökkel, és mindenfélével, amire szükségük van.

Jelenleg egy koncepción dolgozunk, hogy kiterjeszthessük a célzott támogatást, azaz még több helyre tudjunk eljuttatni jó minőségű, a szükségleteknek megfelelő adományokat. Ebben a segítségetekre is szükségünk lesz, aki szeretne ehhez csatlakozni, kérjük, jelezze!

BARÁTI KÖR

Két éve idegenként jöttünk ide. Ez alatt azt értem, hogy nem kapcsolatok révén kerültünk ide, „csak” rátaláltunk a helyre. Teljesen máshol kerestünk helyiséget, de ebbe szerettünk bele. És aztán azonnal kialakultak kapcsolatok!

Két év alatt létrejött egy társaság, amely együtt tud működni kisebb-nagyobb célok mentén is. (Ilyen nagyobb cél volt a kállói gyerekek látogatása, ezt munkában, anyagiakban, szervezésben nagyon sokan támogatták, és ilyen volt az Adományboltok éjszakája is!)

Óriási eredmény az, hogy nagyon különböző emberek jól érzik magukat egymással, és képesek együttműködni. Sőt, már önszerveződnek.

Számomra pedig személyesen is hatalmas változásokat hozott ez a két év. Köszönöm!

….

ANYAGI HÁTTÉR

A KÖZépPONT teljes neve KÖZépPONT Önfenntartó szellemi, közösségi tér, alkotóműhely és adománybolt. Nem gyakran mondjuk el a teljes nevét, pedig annak nagyon fontos eleme, hogy ÖNFENNTARTÓ. Ez biztosítja, hogy függetlenek tudjunk maradni, és a saját elképzeléseink után tudjunk menni.

Az anyagi hátterünket több dolog biztosítja:

  1. Az adománybolt, amely a fenntartás fő (de nem egyetlen) anyagi bázisa.
  2. Kis összegű pályázatok: Az elmúlt egy évben 2x200 000 Ft-ot kaptunk az államtól (NEA) és a XII. kerületi önkormányzattól, melyek segítik a programokhoz olyan eszközök beszerzését, amelyeket nem kaptunk meg adományként.
  3. 1%: Alapítványként fogadhatunk 1%-ot. Kérjük, támogassatok bennünket felajánlásotokkal. (18706646-1-41, MI-TI-ÉN Alapítvány)
  4. Programjainkon nincs belépőjegy, de mindenkit kérünk, aki részt vesz, hogy járuljon hozzá anyagilag (a kihelyezett dobozba teheti hozzájárulását).
  5. Sokan kicsi és nagy összegekkel támogatták, támogattátok a működést. Volt, hogy egy ügy kapcsán, és volt, hogy mindenféle apropó nélkül. Köszönjük!

A pénzbeli támogatásnak több formája lehetséges:

  • bankszámlánkon
  • a helyben található dobozban
  • csekken
  • 1% felajánlásával

Schweickhardt Zsuzsa