HOGY MI IS A KÖZépPONT?
honlap nyitokepek 2019marc
Röviden: Önfenntartó szellemi, közösségi tér, alkotóműhely és adománybolt.
És kicsit hosszabban:
Egy tér, amely több dolognak is teret ad, több dolgot fog össze és kapcsol egy középpontba: 
- Elsősorban képvisel egy szellemiséget, mely természetesen közös szellemi munkában is megnyilvánul. Ezért e hely egyfajta szellemi műhely, vagyis: SZELLEMI TÉR.
Bővebben


HÍREK


Köszönet érte a sok segítő kéznek! Képek a "díszletekről": (Kattints a képre a nagyításhoz!)

Az elhangozott beszéd (ezen a linken meg is hallgatható):

Fények és árnyak

Fények és magaslatok vagy árnyak és mélységek?
Magas eszmék vagy bűnök és torzulások?

Az ötvenes évek közepén egy közép-​európai főváros utcáin, ledöntöttek egy Sztálin-​szobrot. Napra pontosan hatvannégy esztendővel ezelőtt, egy nép a saját erejéből, szűk két hétre, lerázta magáról a zsarnoki uralmat. S bár a két hét után a hatalom korábbi birtokosai visszatértek, a szobrot soha többé nem állították vissza a helyére.

Kedves emlékezők, kedves ma élő munkások, parasztok, értelmiségiek!

Mi történt és miért? Miről szóltak az ötvenes évek, miért tört ki forradalom a fönnálló rend ellenében és miért nevezték ezt később ellenforradalmi törekvésnek?

A világnak ezen a táján az ötvenes években, a vezérlő eszme a kommunizmus és a szocializmus volt. Az ország élén állók az egyenlőségen alapuló társadalmi rend fölépítését tűzték ki elérendő célul. Akik hittek a kommunista eszme magasabbrendűségében, azok számára ennek a megvalósítása, a gyakorlatba való átültetése forradalmi tettnek számított. És ahogy épültek a gyárak és a városok országszerte, ahogy elérhetővé vált a közoktatás minden társadalmi csoport számára, ahogy kiegyenlítődtek a jövedelmi viszonyok, mindezt úgy is lehetett látni, hogy a nagy cél, hamarosan teljes egészében valóra válik.

De a Vas és Acél országa nem épült olyan lendületesen és könnyedén, ahogy azt a vezetői elképzelték. És ahogy akadozott a szocializmus tégláinak egymásra rakása, egyre inkább kézzelfoghatóvá vált, hogy mi is tartja egyben ezt a rendszert, mi is biztosítja a hatalmon lévők uralmi helyzetét. Minél inkább kiütköztek a tervutasításos gazdaságirányítás hibái, minél több volt az elégedetlenség, akár a parasztság, akár a munkásság, akár az értelmiség köreiben, annál erősebben lépett föl velük szemben az állam, egészen pontosan az állam védelmére létrehozott hatóság. Az ÁVH-s tisztek teremtették meg a rettegés légkörét, ők hajtották végre a falvakban a padlássöprést, ők vizsgálták felül a gyárakon belül a szabotázs-​gyanús eseteket, ők tisztították meg újra és újra az állami hivatalokat és a pártvezetést az imperialista kémektől és a régi rend híveitől. Munkatáborok nyíltak és börtönök teltek meg javarészt ártatlanokkal, akiknek vagy semmi, vagy csupán annyi volt a rovásukon, hogy nem hittek kellő mértékben az egyenlőség meghirdetett eszméjében.

De nemcsak az államvédelmisek tették a dolgukat, az állam és a párt összes többi szervezete az új világ megteremtésén és a régi lebontásán munkálkodott. Kitelepítették az egykori arisztokratákat, elvették a földet a kulákoktól, államosították a gyárakat, az üzemeket és a műhelyeket. Elfojtották a szabad szólást és szinte leírhatatlan mértékben hasznosították az agitáció és a propaganda eszköztárát. Évről-​évre ünnepségeket szerveztek, amelyeken a szocializmus eredményeit és a testvéri Szovjetuniót dicsőítették.

Kedves jelenlévők, kedves emlékezni és ünnepelni vágyók!

Mai szemmel talán nem is az a kérdés, hogy miért tört ki a forradalom 1956 októberében, hanem hogy miért nem robbant ki már korábban az elégedetlenség az elnyomó gépezettel szemben? Miért tűrték az akkor élők éveken át a zsarnokságot, a kiszolgáltatottságot, miért nem léptek föl a tengernyi igazságtalanság ellenében?

Talán mert eleinte nem volt nyilvánvaló, hogy mennyire általánosak és kiterjedtek az ávéhás módszerek? Talán mert közel volt még a második világháború megrázó élménye? Talán mert elrettentően hatott a szovjet hadsereg jelenléte? Talán mert a hidegháborús hangulat más irányokba terelte a figyelmet? Talán mert voltak, akik kezdetben elfogadták az új rendszert és csak idővel szembesültek annak bűneivel? Talán mert voltak olyanok is, akik mindennek ellenére kitartottak a szocializmus eszméje mellett és csak a sztálini módszereket vetették el? Ki tudhatja mindezt pontosan?

Akik az ötvenes években az ország élén álltak, akár az elején, akár ’56-​ban, akár utána, mindegyikük forradalmárnak nevezte önmagát. Mindenki a forradalom nevében járt el, mindenki a forradalmat dicsőítette. Csak éppen mást értettek rajta és mást valósítottak meg belőle a gyakorlatban. És így jöhetett létre az a helyzet is, hogy az egymást követő hatalmi csoportok, egymást tekinthették ellenforradalmi mozgalomnak.

Kedves egybegyűltek, kedves örökösei a forradalmi hévnek!

A zsarnokság szobra ugyan ledőlt hatvannégy évvel ezelőtt, de e korszak árnyai még jelen vannak bennünk. Az ötvenes évek ellenmondásos öröksége hatással van ránk, ma élőkre.

Három évtized telt el úgy, hogy nem lehetett nyíltan és őszintén beszélni az akkoriban történtekről. A hallgatás, az elhallgatás burka vette körbe Rákosi Mátyás idejét, Nagy Imre nevét és Kádár János hatalomra kerülésének körülményeit. A mi látószögünk különbözik az akkor élőkétől. Mi, ma élők már nemzedéknyi távolságból láthatunk rá a folyamatokra és láthattuk a szocialista rendszer másfajta arcát is és láthattuk a végét, a békés kimúlását is.

Az akkor élők pedig, javarészt a mi szüleink, nagyszüleink voltak. Ahhoz, hogy megérthessük őket, ahhoz hogy megítélhessük a tetteiket, a mulasztásaikat, a velük történt jó vagy rossz dolgokat, a mélyére kell ásnunk ennek az időszaknak. Erőfeszítésre van szükség, közben pedig nyitottságra, mérlegelésre, megértésre. És annak a képességére, hogy átértékeljük a saját véleményünket, képesek legyünk más szemszögből is látni, hogy mi történt ebben az országban a szocialista rendszer első évtizedében. Ki-ki elkezdheti saját magán, a saját családi körében, ki hogyan emlékszik, milyen hangulatok, benyomások maradtak fenn a családi emlékezetben, mennyi lehetett az elhallgatás, mik rejtőzhettek emögött és mit kezdhetünk mi mindezekkel?

A terhes örökség, amit ez az időszak jelképez a számunkra, így válhat értékes tapasztalattá, az elődeink szenvedései vagy sikerei, így fordulhatnak termőre, így épülhetnek be jótékony hatásukkal a következő nemzedékek életbe.

A közösségünk megtisztulásához a fényes eszmék és az árnyas mélységek ösvényien át vezet az út. És minden évben, október 23-án tehetünk egy-​egy, kisebb vagy nagyobb lépést ezen az úton. A jószándékú forradalmárok és a tiszta forradalmi eszme emlékéért is!

Illés Gergely / Ezüst Sirály