img 78182019. február 10-én hárman, illetve Folti kutyussal együtt négyen vágtunk neki a téli időszakra eső alkotós, játszós kalandnak. Izgalmas nap volt. Három időjárási zónán keltünk át. 

Útvonalunk a szokásos volt. Igazán érdekes élmény a három-négyhavonta visszatérés ugyanazon helyszínekre.
Míg múltkor az ősz erős színei és a fények varázsoltak el minket, most a köd, a sejtelmesség, a barnák, a szürkék, a zöldek árnyalatai, illetve sokkal inkább a mikrovilág, a részletek csodái kötötték le a figyelmünket.

A szokásos rétre érkezve először lepakoltunk, majd mindenki elvonult kicsit ráhangolódni és keresgélni. Ismét igazi csodák kerültek elő. Ezeket egybegyűjtöttük, majd valahogy úgy alakult a dolog, hogy a nagyobb darabok elkezdtek elvándorolni az erdős rész egyik levelekkel tarkított, fáktól szabadabban levő tere felé. Itt aztán össze is álltak egy alkotássá. A kisebb darabok az asztalt választották maguknak. Itt újabb játék kezdődött, bár az igazság az, hogy szinte mindegyik darab jelezte számunkra, hogy hova szeretne kerülni. Ezért inkább azt mondhatnánk, hogy mi csak követtük ezeket a jelzéseket. és így állt össze, ami összeállt.

Ezután előkerültek a szokásos finomságok, sütik, csokik és a jó forró tea is.
Hazafelé a kilátó felé vezető utat választottuk. Majd innen egy nagyot sétálva a 11-es buszhoz érkeztünk meg. Utunk ezen szakasza már a tavasz ígéretével kecsegtetet minket, és útközben ismét sok olyan a természet alkotta csoda került a szemünk elé, ami fényképezőgépért kiáltott.

Képek az alkotásokról és a kirándulásról: