ablakMiután a KÖZépPONT-ban lebontottuk Bach Melitta kiállítását, egy kedves régi barátnője, Rohánszky Magda felajánlotta, hogy a Tűzmadár Alapítvány a Minőségi Életért által működtetett Tűzmadár-ház nagytermében kiállíthatnánk újra.

A gondolatot tett is követte. Ehhez azonban újra kellett gondolni a koncepciót, hiszen ez egy gyógyító tér, ahol különböző terápiás célzatú beszélgetések, programok zajlanak. Többször ellátogattunk és megnéztük a termet, hangolódtunk a feladatra.

Végül aztán kitaláltuk, mi hogyan legyen. Igen ám, de ugye ez úgy szokott lenni, hogy ember tervez, Isten végez. Hát ez most is így alakult. Először is a képeket a falra nem lehetett felragasztani úgy, mint nálunk. Így aztán kitaláltunk egy módszert, ami elsőre jónak is tűnt. De sajnos csak elsőre. Ezért aztán feltettük, majd leszedtük és újraindult a folyamat. Újragondoltuk és újraragasztottuk az összes képet. 

Második alkalommal már sikerrel is jártunk. Egészen más hangulatú kiállítás sikeredett a dologból, mint ami nálunk volt. 

Néhány kép a munkálatokról és a végeredményről, valamint a falra kihelyezett szöveg is hadd álljon itt megemlékezésként erről az egy hónapról.

***

Fény Tárház

Képek közé lépünk be és ezek a képek a hatnak ránk. A szavak szerepe itt csak másodlagos, éppen csak egy-egy pillanatra törik meg a fény-varázst.

E kiállítás képei egy szellemiségből fakadnak. Valami „örök”, állandóan ható szellem járja át őket, s keres utat hozzánk, nézők, befogadók felé.

Amikor szembe állunk egy-egy fotóval, amikor hosszan nézzük, amikor elmerengünk rajta: valami hat ránk. És ez a hatás, ez a bennünk kialakuló érzés, gondolat, késztetés, ez az amiért ezek a fotók elkészültek. Színek és pillanatok találkoznak itt. A természet és az emberek kötődnek össze. Általunk. Általunk: megfigyelők, látogatók által.

Mi magunk, a kiállítás részei, szereplői vagyunk, mi zárjuk be azt az áramkört, ami által kifejtődik a hatás. Hogy ennek a természete miben áll, azt ki-ki maga éli át. Kinek-kinek a saját állapota, hangulata, tudása és tapasztalata kap egy-egy fénysugarat, és mint valamiféle prizmán megtörve, szóródik tovább: kifelé vagy befelé, előre vagy hátra, fölfelé a magasba, vagy lefelé a mélybe.

Ha valaki számára inspiráló, ihlető, ösztönzőleg ható, már el is érte a kiállítás a célját. Gyógyulhatunk, kiteljesedhetünk, egészebbé, egészségesebbé is válhatunk általuk. Mindenki számára kicsit mást mond, s talán valahol mégis ugyanazt.

Bach Melitta

A fotók készítője, Bach Melitta, 2010-ben hagyta itt ezt a földi világot. Hosszú éveken át dolgozott fotósként, sokáig a Kiscelli Múzeum munkatársaként. Rótta a városi utcákat, fotózta a megörökítésre méltó házfalakat, a megmaradt régi tereket.Melitta

De ezek, a most kiállított munkák egy későbbi korszak termékei. Amikor egy nagy váltást követően, a világot kezdte el máshogy nézni, máshogy látni.

Miről szól a létezésünk? Mit jelent embernek lenni? Miért olyan a világ amilyen? Mi az Élet és mi a halál? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kereste, kutatta a választ. Ezek a képek már ebből a világból születtek és ezt a világot tükrözik is vissza, ellesve a pillanatot, a nézőpontot, a fényt, a színek összhangját, harmóniáját, az állandó változást és talán az állandót is. És rajtuk keresztül talán számunkra is megérezhető, megtapasztalható a fölvillanó válaszféleség.

 

Ez a kiállítás 2018. szeptember végén, a MI-TI-ÉN Alapítvány által működtetett KÖZépPONT nevű Közösségi térben került először a nagyközönség elé.  (Bp. XII. ker., Kiss János altábornagy u. 26.)

A képek megrendelhetőek és megvásárolhatóak. (Elérhetőség: 70/316-4907 [Sáfrány Zsuzsa - MI-TI-ÉN Alapítvány])
A bevétel felerészben a Tűzmadár Alapítványt támogatja, felerészben pedig a MI-TI-ÉN Alapítvány által kezelt alapba kerül.
Mindkét alapítvány több szálon is kötődik Melittához, a közös szellemi alapok mellett személyes és mély barátságok állnak a háttérben.

Képek a kétszeri előkészítésről és a végleges kiállításról: