sztmartonkEgy kedves barátunk felajánlott több gyermekrajzot Szent Márton nap kapcsán. A képek a Mártonhegyen lévő, Felsőkrisztinavárosi Plébánia által 2007-ben - a budapesti Városmisszió évében - a környékbeli általános iskolák tanulói számára kiírt gyermekrajz pályázatra beérkezett művekből kerültek ki. Tizenegy évvel később, 2018 novemberében, ezek a csodás művek díszítették a KÖZépPONT falait.

Szent Márton élete

1700 évvel ezelőtt a Dunántúl a Római Birodalom része volt. Ennek egyik fontos városa volt Savaria, a mai Szombathely. Itt élt egy jómódú család. A családfő, az apa, katonatisztként szolgált a helyi légióban. Ebbe a családba született egy fiú, akit Mártonnak neveztek el. A család hamarosan Itáliába költözött, így a kis Márton ott nőtt föl. Alig volt tizenkét éves, amikor magában elhatározta, hogy keresztény lesz és remeteként éli le az életét.

Ám az apja kérésére, tizenöt évesen katonának állt. Hosszú kiképzés után lett tényleges legionárius. Az alakulatát Galliába helyezték, a mai Franciaországba. Egy Amiens nevű városban teljesítettek szolgálatot.

Az egyik tél különösen kemény volt ezen a környéken, és Márton látva az ottani szegények szenvedéseit, a ruháiból, amit csak tudott nekik ajándékozott. Az egyik éjszaka járőrszolgálatát teljesítette, amikor egy koldussal találkozott. A kardjával kettévágta a saját köpenyét és a didergő emberre terítette. Másnap álmában Krisztust látta abban a köpenydarabban, aki szólt is hozzá: „Márton, amit a koldussal tettél, velem tetted!"

Még a katonai évek alatt keresztelkedett meg, majd mivel nem akart fegyverrel harcolni otthagyta a légiót. Évek múltán hazatért a szülőföldjére, ahová időközben a szülei is visszaköltöztek. Savariában kezdte meg térítő munkáját, hatására édesanyja is megkeresztelkedett, de édesapja megmaradt pogánynak. Munkája azonban nem volt zavartalan, többen ellene fordultak, elfogták, megvesszőzték és elkergették a városból.

Több helyen is megfordult az évek során, végül újra Galliában kötött ki. Itt azt tapasztalta, hogy sokan kereszténnyé lettek ugyan, de jobbára csak a városokban, míg a falvak többségben az emberek pogányok maradtak. Ezért térítő munkába kezdett vidéken is. A városon kívül, egy kis falu, Ligugé mellett remeteségbe vonult. Sokan csatlakoztak hozzá, és követőivel hamar benépesült a környező domboldal. Ezt a kis remeteközösséget Márton vezette. Imával és munkával teltek a napjaik.

Hamarosan híre ment a buzgalmának és egész Galliában tisztelet övezte a nevét. Sokat utazott, térített, hitközségeket szervezett. Már elmúlt ötven éves, amikor az egyik városban, Toursban püspökké akarták választani, de tudták, hogy Márton nem szívesen adná föl az addigi életét. Csellel hívták a városba, és ott szembesítették csak azzal, hogy püspökükké kívánják választani. Az egyik legenda szerint, Márton annyira nem akarta elvállalni ezt a megbízatást, hogy a hozzá közeledő küldöttség elől bemenekült a libaólba, hátha nem találják meg. Ám a libák elkezdtek gágogni, így fölfedezték, ő pedig így már nem akart kitérni a felkérés elől. Püspökként is nagyon szerényen és tiszteletreméltóan élt.

Élete végéig járta a vidéket és már nyolcvan éves is elmúlt, de még mindig folytatta a térítőmunkát. Közben pedig készült a nagy útra, várta halála közeledését. Az Úr egy vasárnapi napon hívta magához, 397. november 8-án. Temetésére, november 11-én közel kétezer szerzetes érkezett Toursba és hatalmas tömeg vett búcsút püspökétől, akit évtizedek alatt szívébe zárt. Sírja fölé kápolnát emeltettek.

A rajzpályázatot a Mártonhegyen lévő, Felsőkrisztinavárosi Plébánia (XII. Apor Vilmos tér) írta ki 2007-ben, a budapesti Városmisszió évében. A pályázaton a környékbeli általános iskolák tanulói vettek részt.

Márton Kr. u. 316-ban vagy 317-ben született Savariában, a mai Szombathelyen. A család jómódban élt, apja a római légió tisztjeként szolgált. Alig 12 évesen már azzal a gondolattal foglalkozott, hogy keresztény lesz és remeteként éli le életét.


15 éves korában - apja kívánságára - jelentkezett katonai szolgálatra. Mivel még nagyon fiatal volt először egy gyakorló lovascsapathoz került. 19 éves korában lett ténylegesen katona. Katonaéveiről szóló feljegyzések megemlítik szerénységét és szolgálatkészségét.

Légióját Galliába, Franciaországba küldték, ahol Amiensben teljesített szolgálatot. Az Amiensben töltött évek egyik eseményéről minden életrajzírója megemlékezik.

Különösen kemény tél volt Galliában, sokan meghaltak a nagy hidegtől. Márton minden ruháját elajándékozta a szegényeknek, csupán a rajtalévő ruhadarabok maradtak meg. Egy napon késő este, járőrszolgálatból hazatérőben, didergő koldussal találkozott. Köpenyét kardjával kettéhasította és az egyik felét a koldus vállára borította. Másnap álmában Krisztust látta abban a köpenydarabban, amelyet a fázó koldusra terített. Krisztus így szólt a fiatal katonához: „Márton, amit a koldussal tettél, velem tetted!"

339-ben, 22 éves korában keresztelkedett meg. A kereszténnyé lett fiatal katona parancsnoka kérésére még két évig szolgált a légió kötelékében.

Hazatérése után Savariában megkezdte térítő munkáját. Hithirdetése azonban nem volt zavartalan, ellene támadtak, elfogták, megvesszőzték és elkergették Saváriából.

Ezután visszatért Galiába, ahol térítőmunkájához segítőtársakat keresett. Egy kis település, Ligugé környékén végül remeteségbe vonult. Sokan csatlakoztak hozzá és követőivel hamar benépesült a domboldal. Márton összefogta, szervezte a remeték életét.


Apostoli buzgósága, példamutató alázata révén Gallia-szerte ismerték és tisztelték. Három év múlva, 371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg. A püspöki hivatalt alázatossággal viselte, bár megválasztása ellen tiltakozott. Csellel hívták el szerzetesi közösségéből és szinte az egész Tours óhajára került a püspökség élére.

Püspökké választásához fűződik az a legendás történet, mely szerint Márton az őt felkereső küldöttség elől a libaólba bújt el, mert nem akarta elvállalni a püspöki méltóságot. A ludak gágogása azonban elárulta rejtekhelyét így találtak rá. Püspökként is egyszerű életmódot folytatott.

Fáradhatatlanul dolgozott a hit terjesztésén még idős korában is. Nyolcvan éves elmúlt, de még járta a vidéket, látogatta az egyházközségeket. Munkája mellett készült a nagy útra, várta halála közeledését. Az Úr egy vasárnapi napon hívta magához, 397. november 8-án. Temetésére, november 11-én közel 2000 szerzetes érkezett Toursba és hatalmas tömeg vett búcsút püspökétől, akit évtizedek alatt szívébe zárt. Sírja fölé kápolnát emeltettek.