Az alábbi cikk 2015-ben született, és még ma is aktuális. Szerzője Sáfrány Zsuzsa.

"Jó-ság

Van egy kór, ami úgy vélem a mai világ egyik legnagyobb gondját is okozza. Azt hiszem, most végre sikerült diagnosztizálnom és nevén neveznem: jó-ság (úgy mint például a sárgaság, vagy a vérszegénység). Mára már, azt kell mondjuk nagyon sok formája jelent meg e betegségnek, sok-sok különböző tünetegyüttessel.

Az alábbi írás Schneider-Bánfalvi Tamástól és Szádvári Lídiától származik. Eredetileg egy Facebook-üzenet volt, ezért személyes a hangvétele. De utólag egyeztettünk velük és megengedték, hogy a honlapon közzé tegyük. (A levél 2020. március 30-án íródott.)

Kedves Zsuzsa!

Most megmutatkozik, mekkora különbség van a virtuális és a valóságos élet között. Tegnap
séta közben erről beszélgettünk, elképzeltem, milyen volt (és milyen lesz majd) benyitni a
Köz-ép-PONT-ba, ott látni benneteket, üdvözölni egymást, leülni egy karosszékbe vagy a
díványra, kávézni, könyveket böngészni, időnként új emberekkel találkozni. Ezt az internet
természetesen nem pótolhatja.

baba1Hadd osszuk meg most itt is egy kedves barátnőnk - Lukách Krisztina - meséjét, melynek címe: Egy egészen igaz mese. Köszönjük a látogatást és Boldog szülinapot az ünnepeltnek! 

asztalSzeretnék megosztani veletek egy-két gondolatot a karácsonyt megelőző időszak kapcsán.
A karácsony egy csodás időszak. Láthatóvá válik sok minden általa. A legizgalmasabb része, hogy felszínre hozza azt a bennünk lévő vágyat, hogy szeressünk, hogy szeretve legyünk.

Tegnapelőtt este kicsit fájó szívvel, de lebontottuk a kiállítást (FÉNY TÁRHÁZ kiállítás), amit három napig látogathattatok. Igazán csodás három nap volt ez. És persze az azt megelőző időszakról sem feledkezhetünk meg, ha már csodáról beszélünk…

Ma reggel kaptam egy üzenetet egy idézettel az egyik résztvevőtől, ami úgy vélem, elég jól összefoglalja azt, amire tegnap jutott az a kis csapat, aki összegyűlt nálunk Gergő vezetésével. “Ha hajót akarsz építeni, ne hívj össze embereket, hogy tervezzenek, szervezzék meg a munkát, hozzanak szerszámokat, vágjanak fát, hanem keltsd fel bennük a vágyat a nagy, végtelen tenger iránt.” (Antoine de Saint-Exupéry). Ehhez az idézethez azonban hozzá kell tennünk kiegészítésként azt - amit ez az este is bizonyított -, hogy igenis össze kell néha jönni, le kell ülni beszélni arról, hogy hogyan lehet elindítani és végigvinni jó ügyeket, kezdeményezéseket.

Kedves Mindenki!

A mi kis kezdeményezésünk alapja az a tapasztalat, hogy az ÉLET egy csoda, hogy minden mindennel összefügg és egy-séget alkot. Hogy mi, emberek - akár tudomásul vesszük, akár nem - összekapcsolódunk, ugyanannak az egy ÉLETnek a részei vagyunk, és ilyeténképpen összetartozunk.

Ez a cikk 2017. december 10-én jelent meg a Facebookon

"Az előző bejegyzésben kértünk. Most megköszönni és megosztani szeretnénk. Megköszönni mindazt a sok jót és segítséget, amit eddig is kaptunk. Megosztani pedig az ehhez kapcsolódó gondolatokat, érzéseket és azt a mesét, amit a múlt héten rejtettek a rácsozatra kiaggatott kis zsákocskák.
Amint azt majd olvashatjátok lejjebb, ez a mese egy piciny mécses által nyújtott fény nagyságáról és erejéről szól. Mi az elmúlt időszakban ezt éljük meg nap mint nap. Ezt az erőt és csodát, amit a mesében a mécses fénye szimbolizál. Ez a belső fény, ami mindannyiunkban ott ég és képes bevilágítani bármekkora teret.