asztalSzeretnék megosztani veletek egy-két gondolatot a karácsonyt megelőző időszak kapcsán.
A karácsony egy csodás időszak. Láthatóvá válik sok minden általa. A legizgalmasabb része, hogy felszínre hozza azt a bennünk lévő vágyat, hogy szeressünk, hogy szeretve legyünk.

Ma reggel kaptam egy üzenetet egy idézettel az egyik résztvevőtől, ami úgy vélem, elég jól összefoglalja azt, amire tegnap jutott az a kis csapat, aki összegyűlt nálunk Gergő vezetésével. “Ha hajót akarsz építeni, ne hívj össze embereket, hogy tervezzenek, szervezzék meg a munkát, hozzanak szerszámokat, vágjanak fát, hanem keltsd fel bennük a vágyat a nagy, végtelen tenger iránt.” (Antoine de Saint-Exupéry). Ehhez az idézethez azonban hozzá kell tennünk kiegészítésként azt - amit ez az este is bizonyított -, hogy igenis össze kell néha jönni, le kell ülni beszélni arról, hogy hogyan lehet elindítani és végigvinni jó ügyeket, kezdeményezéseket.

Kedves Mindenki!

A mi kis kezdeményezésünk alapja az a tapasztalat, hogy az ÉLET egy csoda, hogy minden mindennel összefügg és egy-séget alkot. Hogy mi, emberek - akár tudomásul vesszük, akár nem - összekapcsolódunk, ugyanannak az egy ÉLETnek a részei vagyunk, és ilyeténképpen összetartozunk.

Ez a cikk 2017. december 10-én jelent meg a Facebookon

"Az előző bejegyzésben kértünk. Most megköszönni és megosztani szeretnénk. Megköszönni mindazt a sok jót és segítséget, amit eddig is kaptunk. Megosztani pedig az ehhez kapcsolódó gondolatokat, érzéseket és azt a mesét, amit a múlt héten rejtettek a rácsozatra kiaggatott kis zsákocskák.
Amint azt majd olvashatjátok lejjebb, ez a mese egy piciny mécses által nyújtott fény nagyságáról és erejéről szól. Mi az elmúlt időszakban ezt éljük meg nap mint nap. Ezt az erőt és csodát, amit a mesében a mécses fénye szimbolizál. Ez a belső fény, ami mindannyiunkban ott ég és képes bevilágítani bármekkora teret.